Erősebb, fittebb, gyorsabb, robbanékonyabb akarsz lenni, szeretnél jobban mozogni és persze szeretnél jól is kinézni. Ezek mind lehetnek külön de együtt is céljai egy edzésprogramnak, de esélytelen a siker, ha nem vagy tisztában a SAID alapelvekkel, amelyek minden tervezett edzés alapját kellene, hogy képezzék. Specific Adaption to Imposed Demand = SAID. Specifikus Adaptáció a Beérkező Igénybevételhez.
Az alapelv egészen egyszerűen azt fogalmazza meg, hogy a test hihetetlenül gyorsan kezd el alkalmazkodni minden terheléshez, és ez számos összetevős játék, amely esetén könnyen el lehet veszni a részletekben. Azonban egyszerűen szem előtt tartva ezt az egy kijelentést – a test mindig abban próbál meg javulni, amit éppen csinálsz – az eredményt mi magunk befolyásoljuk…Valamennyire…. Az adaptáció folyamatos, állandó és figyelem – akkor is megtörténik, amikor nem akarod, és nincs a kontrollod alatt. Ha napi 8 órát ülsz, adaptáció történik. Nem feltétlenül olyan adaptáció, amelyet szeretnél is, de megtörténik. És ha az ülést gyakorlod napi 8 órán át, találd ki miben leszel jó? Nos igen – az ülésben.
Tehát az adaptáció minden esetben megtörténik, és minden edző és edzést végző dolga az, hogy az adaptációs folyamatokból annyit vonjon a tervezettek körébe, amennyit csak lehet. Az adaptáció célja nem túl meglepő módon a túlélésre való törekvés. Ha a központi idegrendszer gyakran találkozik egy ingerrel, behatással úgy megkezd hozzá alkalmazkodni. A cél az, hogy magát a terhelést a következő alkalommal jobban legyen képes elviselni. Figyelem, ez nem jelenti azt, hogy az elkpzeléseink szerint szebben vagy helyesebben is teszi. A központi idegrendszer alapvetően szeret energiát megtakarítani, amely több súly vagy ismétlés esetén automatikisan jelent rosszabb kivitelezést. Ezért a határon történő edzés alapvetően a rosszabb mozgásminták rögzülését is elősegíti, mert az adaptáció az a folyamatban, ami állandóan jelen van.
A thai boxoló sípcsontja, a karate harcos seikenje mind az adaptácó eredménye, ami esetükben irányított és tervezett volt, több ezernyi ismétlés van mindkét jelenség mögött. Ezek persze mechanikus behatásokra történő specifikus adaptációk, viszont általánosan ismertek.
A motoros folyamatok esetén az adaptáció sokkal bonyolultabb, az adaptáció megfigyelhető az agyban is. Az agyban remekül feltérképezhető azon területek helye, amelyek egy-egy terület – kar, kéz, ujjak – koordinálásáért felelős, és ezek azonnal növekedésnek indulnak, amint az ujjakat valamilyen komplexebb mozgásra fogod. Egy hegedülni tanuló gyermek kézfeje és kezének ujjainak terükete óriási növekedésnek indul, amint a tanulással foglalkozni kezd, és ez a növekedés a különféle képalkotó eljárásoknak köszönhetően – fMRI – ma már nyomon is követhető. A növekedés oka egyszerű – adaptáció történik az agyban, az adott mozgások koordinált elvégzéséhez újabb és kapcsolatokat hoznak létre a neuronok, mert a gyors alkalmazkodás csak így érhető el. Ha a gyakorlásnak vége és több nap telik el a következő gyakorlásig, nos a terület csökkenni kezd.
A hegedűs példánál maradva a bal kézfej térképe sokkal nagyobb lesz, mint a jobb kézé, hiszen a bal kéz a hegedülés közben motorosan sokkal komplexebb mozgást végez, mint a jobb. Egy ponton túl – amikor a mozgást már hihetetlen kontrollal képes a tanuló elsajátítani – a térkép nagysága újra csökken, a kapcsolatok jelentős részére már ebben az adaptációs folyamatban nincs szükség, és mivel az idegrendszer ott spórol ahol tud, ezeket szépen lebontja, azzal, hogy majd jók lesznek ezek másra. Persze most mondhatod – csökken ha abbahagyom, és csökken, ha folyatom? Igen, így van…
Miért írtam mindezt? Mert fenti pár sor pontosan arról a fantasztikus lehetőségről szól, amit az idegtudomány adott nekünk. Képesek lettünk feltérképezni azt, hogy az adott tevékenység vajon valóban az adott területhez – ujjak, kézfej – térképét növeli-e, vagy semmi hatással nincs a célterületre. És ez azért fontos, mert az edzés során elképzelés van arról, hogy milyen tevékenység milyen adaptációt hoz létre, de nem mind feltétlenül igaz. Az edzéstervezés tehát az irányított adaptációról szól, amihez az edző állandóan a megfelelő igénybevételt keresi…